Hagyományos tűzjelző központ

Intelligens tűzjelző központ

Tűzérzékelők

Melyik a megfelelő érzékelő?

Hő érzékelő

Lángérzékelő

Kézi jelzésadó

Hang- és fényjelzők

Hagyományos tűzjelző központ

Egyszerű a feladata, fogadja a hő érzékelők és a füstérzékelők által továbbított jeleket, vezérli a perifériális elemeket (tűzsziréna, oltóberendezés stb.), továbbá az érzékelőket összekapcsoló áramkör (hurok) hibáját jelzi, ha vezetékszakadás vagy zárlat lép fel. Végrehajtóként reagál a beérkező jelekre, nem értékeli azokat. Riasztáskor jelzést küld a távfelügyeletre.

Intelligens tűzjelző központ

A tűzérzékelők jelzéseinek feldolgozását végzi, folyamatosan figyeli az érzékelők jelszintjét. A különböző jelszintekhez különböző események rendelhetők: megvalósítható hibajelzés vagy előriasztás (a tényleges tűzriasztás előtti jelzés). Az egyes füstérzékelők elszennyeződésének jelzésére képes és a légtér szennyeződésének változásához képest automatikusan változtatja a saját jelzési szintjét. A jelszintek minden tűzérzékelőnél külön-külön állíthatóak. A központ az egyes események bekövetkezésekor előre beprogramozott szöveg megjelenítésére képes, amely hasznos információkat szolgáltat a tűzriasztás helyéről. Egyéb kiegészítő funkciókat is elláthat, ha ez nem veszélyeztetik az alapfeladatok ellátását: pl. oltásvezérlés vagy az evakuálást segítő hangos üzenetek adása. Az intelligens tűzjelző rendszerek szerelésében lényegesen kevesebb a kábelezési igénye.

Tűzérzékelők

A hagyományos tűzközpontokhoz hagyományos érzékelőket alkalmazunk. A hő és füstérzékelő határérték átlépést figyeli, ha ez bekövetkezik, automatikusan riaszt. Ezeknél a rendszereknél gyakrabban előfordulnak téves riasztások, hiszen a környezetben és az érzékelőkben végbemenő változásokat nem tudjuk kiszűrni. Jellemzően téves riasztáshoz vezethet: spray használata, sütés-főzés közben keletkezett gőz, kenyérpirító használata, vízpára kondenzáció, ventilátorral felkavart por, padlócsiszolás, diesel motor kipufogás, diesel targonca használata, hegesztés és lángvágás.

Az intelligens érzékelőkben egy mikroprocesszor figyeli a légtérben bekövetkező változásokat és a változások sebességét. Az adatok alapján próbálja hatékonyan kiszűrni a nem tűztől származó információt.

A tüzek nem egyformák. A különböző anyagok eltérő sebességgel és minőségben égnek el.

A folyadékra (alkohol, aceton, benzin stb.) jellemző a lánggal égés, a gyors hő termelődés, és általában a füsttel telített égéstermék. A szilárd anyagok először jellemzően izzó, parázsló, kis hőtermeléssel, majd lánggal égnek. A leülepedett éghető por is izzik mielőtt lángba borulna, de ha felkavarodik (az égés következtében) a levegővel keveredve robbanás is keletkezhet.
Az érzékelők típusai a tűzre utaló különböző jeleket észlelik, a lángot, a füstöt, a hőmérsékletváltozást.

Melyik a megfelelő érzékelő?

A érzékelőt az adott helyiség funkciójához választjuk meg, hogy a korai szakaszban észleljük a tüzet és elkerüljük a téves riasztásokat. A legtöbb háztartási, de nagyrészt az ipari égés is először füstöt termel. Ezért alkalmazzák a füstérzékelőt, amellyel korai jelzést kaphatunk. Több téves jelzésre van esélyünk amennyiben, huzatos, poros, esetleg gőzös helyre telepítjük. Az évek során lerakodott por növeli az érzékenységüket és a téves riasztások lehetőségét, ezt rendszeres karbantartással megelőzhetjük. Leírjuk az ionizációs és az optikai füstérzékelők működési elvét.

Az ionizációs füstérzékelő kamrájában kis aktivitású radioaktív izotóp ionizálja a levegőt. Amikor a kamrába füstrészecskék jutnak, csökken az ionizáció, ekkor keletkezik a riasztás. Ez a füstérzékelő a teljes füstspektrumot észleli, ezért sokféle égést jelez, ez egyben a hátránya is, mivel nagy az esély a téves riasztásra. Hátránya még, hogy a radioaktív izotóp tárolásával, megsemmisítésével kapcsolatos előírások betartásával, megnövekszik a telepítési, üzemeltetési költsége. Emiatt visszaszorulóban van. Az optikai füstérzékelő kamrájában egy infra vagy lézer adó és vevőegység van elhelyezve olyan módon, hogy a vevő ne lássa az adó jelét. Ha füstrészecske kerül be, az arról visszaverődő fényt érzékeli a vevőegység, ez hozza működésbe a riasztást. Magas érzékenységű, ezért elsősorban nagy értékű területek (széfek, trezorok, szerverszoba, vezérlőhelyiség) védelmére alkalmazzák, általában 60 nm-ként és maximum 9-10 m magasságba. A mai tűzjelző rendszerek tervezése és telepítése során elsősorban az optikai füstérzékelőket alkalmazzák.

Érzékelési tér szerint pontszerű és vonali füstérzékelő különböztetünk meg. A pontszerű vagy többpontszerű füstérzékelők szennyezett, poros, füsttel, gőzzel telített helyiségekben jellemzőek, így elkerüljük a gyakori téves riasztásokat. A vonali füstérzékelő szintén optikai elven működik, de itt a vevő közvetlenül vagy egy prizma közbeiktatásával látja az adó által kibocsátott fényt. A riasztást pedig a jelszint, a fény csökkenése váltja ki. Ez az érzékelő típus különösen alkalmas magas belső terek, csarnokok, műemléképületek védelmére, mert 10 m-től 100 m-ig képes hosszában belátni a távolságot, szélessége még nagy belmagasságnál is 10-15 m.

Az egyre inkább terjednek az úgynevezett nagy érzékenységű, lézeres részecskeszámlálás elvére épülő (HSSD), detektor rendszerek. Ez a füstérzékelő nem várja meg, amíg eljut hozzá a tüzet kísérő füst, hanem egy belső ventilátor segítségével folyamatosan a detektor felé szívja a levegőt a mintavevő furatokból. Így kb.10-20 liter levegőt szív a térből, 50-100 Pa depressziót generálva éri el, hogy a térből vett minta a lehető legrövidebb időn belül jusson el a detektorig. Rendkívül korai fázisban felismeri a tűzre utaló jeleket.

Hő érzékelő

A hő érzékelők a lángoló égés miatt kialakuló hő változás sebességét és a hő fejlődést figyelik. Hő érzékelő és hő sebesség érzékelő alkalmazása ott jellemző, ahol nagy hő növekedéssel járó tűz veszélye áll fenn (pl. folyadéktűz). Ezek az érzékelők a legalkalmasabbak nagy páratartalmú, magas hőmérsékletű, füstös helyiségekben, ahol az optikai füstérzékelő helyettesítésére szolgál. Számolni kell ugyanakkor azzal is, hogy a hő érzékelők optikai füstérzékelő helyett való alkalmazása kompromisszumos megoldás, mert a hő érzékelők, működési elvükből adódóan, lassabban képesek reagálni a tűz kialakulására.

Lángérzékelő

A lángérzékelő alkalmazható kültéri tűzészleléshez (mert a hő változás vagy a füstképződés nem észlelhető megfelelően), valamint minden olyan helyen, ahol lángfázissal kezdődik a tűz, folyadéktüzek veszélye vagy cellulózikus anyagok esetén. Ez a költséges lángjelző UV vagy infravörös szűrőkön keresztül figyeli a teret.
A fejlesztések alapján mondhatjuk, hogy a jövő útja a multi szenzoros érzékelő. Sok esetben, vegyes alkalmazású helyiségekben már jelenleg is használatos a kombinált hő- és lángérzékelő, és folynak kutatások az égés során termelődött gáz észlelésével működő érzékelők kifejlesztésére is.

Kézi jelzésadó

Az épület automata jelzőberendezését egészíti ki, a felhajtható vagy betörhető kis üvegablak mögött elhelyezkedő gomb, amellyel gyorsan, egyszerűen beindítható a tűzjelző. Mindenképpen szemmagasságban (160-170 cm) kell elhelyezni úgy, hogy az épületben bárhonnan elérhető legyen 30 m-en belül egy kézi jelzésadó. Bizonyos helyeken (kórházak, szállodák, magas kockázatú termelő-, tároló épületekben) ez a távolság 20 m.

Hang- és fényjelzők

A tűzjelző rendszer perifériái által (füstérzékelők, kézi jelzésadók) küldött információt a tűzjelző központ feldolgozza és megjeleníti. A hang- és fényjelzés ezt követően lép működésbe. Úgy szükséges megválasztani a tűzsziréna hangfrekvenciáját, hogy a legjobban hallható tartományba essen (500 és 3000 Mhz közé) és különbözzön a helyszíni zajoktól. A hangerő meghatározásakor figyelembe kell venni a távolságokat, hanghidak (pl. ajtók) a csillapítását, és a háttérzaj mértékét. Fényjelzést alkalmaznak az erősen zajos helyiségekben. Hang- és fényjelzés megjelenhet az épületben a fő közlekedési útvonalakon, a központi kijelzőn, valamint épületen kívül átjelzés segítségével távfelügyeleti állomáson, vagy a tűzoltóságon.