Épülethangosító rendszer (műszaki leírás)

Az épülethangosító rendszer egyik legfontosabb jellemzője a 100V-os hálózat. Ennek alkalmazását két tényező indokolja:

• a hangsugárzók illesztése
• a kábel keresztmetszet csökkentése

A hangsugárzók illesztésének egyszerűsítése

A hangsugárzó lánc feszültséggenerátoros megtáplálása teszi lehetővé. Ez azt jelenti, hogy az erősítő kimeneti feszültségszintje nem függ a terheléstől, ezért mindegy mennyi darab hangsugárzót kapcsolunk a kimenetre, a kimenő feszültség nem változik.

Ennek következtében a hangsugárzók ugyanannyi teljesítményt vesznek fel. A hangsugárzók számát az erősítő teljesítménye korlátozza. Ebből számszerűen következik a minimálisan megengedhető hangsugárzó impedancia, amit a leírásban feltüntetnek.

A kábelek keresztmetszetének csökkentése

A hangsugárzó felvett teljesítménye a feszültség és az áramerősség szorzata. A teljesítményt az áramerősség, vagy a feszültség növelésével lehet növelni. A feszültség növelésével, sokkal kisebb áram átvitele is elegendő. Ekkor a vezetéken kisebb feszültség esik, tehát még nagyobb távolságra (akár több 100 m) is elegendőek a vékony keresztmetszetű kábelek (2 x 0.75 mm2 vagy 2 x 1mm2) alkalmazása. A hangszórók leginkább 4-8 ohmos (kis impedanciás) kivitelben készülnek, a 100V-os hálózatnál speciális impedancia illesztést kell alkalmazni. Tehát a hangszórók nem közvetlenül, hanem egy illesztő-transzformátoron keresztül, kapcsolódnak a hálózathoz. Ez az eszköz átalakítja a jelet olyan szintűre, ami már meghajthatja a hangszórót. Az 1200W-nál kisebb teljesítményű erősítőknél szintén kell alkalmazni transzformátoros illesztést. Napjaink korszerű épülethangosító rendszereit beépített illesztő-transzformátorokkal készítik.